Válasz Koltai Mihály írására

Koltai Mihálynak a Kettős Mérce blog WTF baloldal sorozatában jelent meg írása még 2015. szeptember 8-án Követeld a lehetségest: egy antikapitalista baloldal felé címmel. S ha már elkezdtem az általam fontosnak tekintett cikkekre reflektálni, akkor ezt sem hagyhatom ki. Már minimum ezért a mondatért foglalkoznom kell vele! Idézem: „a rendszerkritikai baloldal számára – ezt a terminust használom itt az antikapitalista vagy a kapitalizmussal szemben minimum kritikus baloldalra – miért (lenne) fontos az elméletalkotás.” Majd a szerző a következő szavakkal folytatja: „A rendszerkritikai baloldal legnagyobb problémája Magyarországon alighanem szétszórtsága: nem beszélünk egymással.”

Válasz Szalai Erzsébet „A kör négyszögesítése” c. írására

Miután az előző blogbejegyzésemben felvázoltam, hogy a mai Magyarországon mit nem tekintek baloldaliságnak, szeretnék rátérni Szalai Erzsébet cikkére, amely nálam a „WTF Baloldal” sorozatból listavezető. Pontosabban az általam olvasott írások közül az egyetlen, amellyel maradéktalanul egyet tudok érteni. Még pontosabban az egyetlen olyan cikk, amely ellen nem tudok kifogásokat felhozni, azaz nem tudok belekötni. Csak kiegészíteni tudom, mert tudni vélem a választ a szerző által felvetett kérdésekre.

What The Fuck is „WTF Baloldal”? Nagy érdeklődéssel figyelem, hogy a logója alatt ki mindenki tetszeleg önmaga előtt a saját baloldaliságában. Próbálom megfejteni, hogy mi készteti erre. Miért jobb valaki önbecsülésének, ha baloldalinak képzeli önmagát, miközben nem az?

Régen olvastam ilyen jó értékelést a baloldal helyzetéről, mint ami a napokban Hegyi Gyula tollából megjelent a NOL vélemény rovatában A felvizezett baloldal címmel. A cikk annyira jó, hogy tulajdonképpen nincs is mit hozzáfűzni. Néhány gondolatot azonban mégis hozzátennék, és meg fogjuk látni, hogy mégis megváltozik a kép.

Három évvel ezelőtt írtam egy blogbejegyzést Ötvenhat évvel `56 után címmel, de a téma ma is változatlanul aktuális. Ma is vannak szép számmal, akik hiába olvassák el, még ma sem értik annak tartalmát, és így a  cikk fontosságát sem képesek megérteni. Számomra furcsa, hogy magyarázni kell egy blogbejegyzés szövegét. De hát nincs mit tenni, ha a szükség ezt kívánja.

Ezt a blogbejegyzést eredetileg 2012. július 8-án publikáltam a Nolblogon az események ötvenhatodik évfordulójára készülve. Ez a magyarázata az írásom címének. Mivel azonban változatlanul nem tapasztalom, hogy az `56 emlékével való szembenézésre egyáltalán kísérlet történt volna, újra feltöltöm a blogfelületre. Az eredeti cikkemen mindössze minimális változtatást eszközöltem, melyek a lényeget nem érintik.

Azt a feladatot tűztem magam elé, hogy megmutassam, hogyan lehet a múlt hibáiból tanulni, és egy olyan társadalmat megcélozni, amelyben ötvözni lehet a polgári demokrácia és az államszocializmus előnyeit, de amely mindkettőt egyszerre meg is haladja. Hát természetesen csak úgy, ha az egyszerre demokratikus és szocialista. Mégpedig nem úgy demokratikus, hogy a párt belső demokratizmusával pótolja a társadalom demokratizmusát, mert az csak fából vaskarika. Ezt a társadalmi rendet neveztem el demokratikus szocializmus néven.

A munkásmozgalom történetében nagy érvágás volt 9/11. Innentől kezdve ugyanis bármire a világon rá lehet erőszakolni a terrorizmus vádját és annak alapján föl lehet lépni ellene - akár államilag alkalmazott terrorista módszerekkel is. Ezért fontos komolyan venni azt az állításomat, hogy bármilyen forradalmi terror akkor tekinthető jogosnak, ha annak iránya egybeesik a népszuverenitás akaratával.